Ablakomba lopózott egy napsugár
lopva visszatért az indián nyár.
Nem forró már, épp csak símogat,
de minden érintése kacéran hívogat.
Engedem,
hogy beborítson fénye.
Engedem,
hogy játszon velem,s kénye
kedvére vonjon bársonyos keblére.
Engedem,
mert oly jól esik, még utoljára
fürdeni a nap édes sugarába'
Aztán ahogy jött, váratlanul el is kúszik,
maga után húzva fátylát, mely úgy úszik
utána, mintha narancs-haját borzolná a szél.
Majd rám köszön, s azt súgja:
Lassan jön a tél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése