Húsvét ünnepe

A húsvét olyan ünnep,

mikor a rügyek megpezsdülnek,

mikor  vége szakad a télnek

s az emberek újra remélnek.

A húsvét olyan ünnep,

mikor nem folyhatnak könnyek.

Vidámság legyen és sonka

 az asztalon álljon a piros tojás halomba’

A húsvét olyan ünnep,

Mikor a fiúk locsolkodni mennek

A lányok várják őket, szív repesve

Szép ruhába, copfosan kifestve.

A húsvét olyan ünnep,

Mikor napja van a bűnnek

Jézus értünk halt, tisztult a lélek

S az égbe felszállt egy ártatlan élet

Késlekedő tavasz

Hol van a tavasz, merre jár?

Tán tél után rögtön jő’ a nyár?

Hol marad a madárszó, a rügy pattanó zenéje?

hol késlekedik a virágzó mező, szelencéje?

Hol van a selymes fű, mely fogad a réten?

Mi ez a sok eső, hó a téli szélben?

Esik és fúj, tombol a jeges szél,

mostohán bánik velünk a tavaszi tél.

Tréfál velünk a természet, vagy tanítani akar?

Tán figyelmeztetés, hogy az ember túl sokat akar?

Hová lett a melengető márciusi napsugár?

Hol van a kora tavaszi selymes nyár?

Tűnj el hideg, egyetlen porcikám se’ kíván,

A tavasz kell, hogy az erdőben járván

 érezzem a tavasz, simogató szelét,

mely minden lépésnél felém nyújtja kezét.

A tavasz még várat magára,

de telet űzi már, messze a határba

S jön majd madárdal, ékes, szépen szóló

rügy fakad, s virág nyílik, s nem károg a holló.

Ezüst híd

Lassan bukik le a Nap a tó mögött,

mint magányos kő a hegyről legördült,

S messze a kopasz téli fák fölött

a szél fáradt zenét hegedült…

A víz hártyás, alig-alig fodrozódik,

Felszínén az utolsó napsugár elcsúszik.

Metsző szél rohan a tavon át,

S a mélyben egy halraj úszik át…

Csendesen, észrevétlen úsznak

Kitudja merre hová indulnak,

hisz a tó sem végtelen, de itt élnek

S ki vannak téve minden tavi-szeszélynek.

Tudják, hol vannak az áramaltok

hol ülnek hattyúk a vízen kecsesen

hogy merre vannak kis kavics-járatok

s hol hullámzik a víz halkan észrevétlen.

Este van, a Hold tölti be az eget

S a szél megdermeszti a jeget.

Csendes minden a környéken,

de lent a mélyben ünnep van készülőben….

A Hold már az úr, magasan jár az égen,

Lubickol a tó az ezüstös fényben.

A halak végre meglelték, mit kerestek,

az ezüst hidat, mit a Hold a vízre eresztett.