Szüret után

Szüret után

Egyszer még feltámad a nyár

s az édesen lágy napsugár

átöleli azt, ki a szabadban jár.

Szüret után

aranyba borulnak a fák

bordó fátylat öltenek

s az ágak meleg barna táncot lejtenek.

Szüret után

Erőre kap az ősz

s a kertek alján az öreg csősz

falevelet sepreget

s gondterhelten nézi a sok sötét felleget.

Szüret után

Ködbe szakad a táj

Reggel hidegre ébred a nyáj

fúj a szél, harmat szitál szüntelen

s minden megváltozik hirtelen.

Szüret után

Elkullog az ősz lassan

s a kora novemberi fagyban

zúzmara-hajat növesztenek az ágak

s az emberek forralt borért sorba' állnak. 

Öt haiku

Igazgyöngy harmat

nekem csillog a fényben

fázom, ölelj át!

Amit én látok, 

azt te nem értheted meg!

Ilyen az ember.

Didergős reggel

a megdermedt táj eltünt.

Itt az ősz ismét.

A csillagtenger 

vászonra álmodott éj

repülök vele.

Mily csodás mind az

miben hiszel, csak akard

s máris a tied!

Indián nyár

Ablakomba lopózott egy napsugár

lopva visszatért az indián nyár.

Nem forró már, épp csak símogat,

de minden érintése kacéran hívogat.

Engedem, 

hogy beborítson fénye.

Engedem,

hogy játszon velem,s kénye

kedvére vonjon bársonyos keblére.

Engedem,

mert oly jól esik, még utoljára

fürdeni a nap édes sugarába'

Aztán ahogy jött, váratlanul el is kúszik,

maga után húzva fátylát, mely úgy úszik

utána, mintha narancs-haját borzolná a szél.

Majd rám köszön, s azt súgja:

Lassan jön a tél...