Cukorszóró óriás

Egy óriás, messze a hegyeken túl

Hatalmas zsákból porcukrot szór.

Ügyelve teszi azt, amit tesz,

Hisz a végeredmény nagydolog lesz.

Minden hová szór, nem bánik szűkösen vele,

Szorgos keze nyomán ezzel van minden tele.

A cukros zsák gyorsan ürül,

Lent pedig a sok gyermek örül.

Szánkóznak, kacaj hagyja el szájuk,

Este forró tea, meleg fürdő vár otthon rájuk.

Jól esznek, s nincs gond a lefekvéssel,

Alszanak a mese után egy kevéssel.

Az óriás elégedett, elvégezte dolgát,

De még visszajön, csak megtölti zsákját.

Hoz még porcukrot, sokat szép fehéret,

ami beborítja az erdőt, utcát és a rétet.

Hótenger

Pihe – puha,
fehér ruha
borítja a tájat,

és jeges széllel

épít hóvárat.

Bekopog az ablakon,

nem marad a balkonon.

Láthatsz eresz alatt

tündöklő jégcsapokat,

csodálatos jégvirágot,

porcukros téli tájat.

Udvarodon a hóember,

épp azon mereng el,

hogy miként tudná átúszni

a hatalmas hótengert legyőzni.

De hamarosan rádöbben,

hogy a hópihék vannak többen

Így marad inkább csöndben,

S beinteget neked, hogy: „gyere ki,

A kis csavargó

Peti gondolt egy nagyot,
s mindent ott hagyott.
mindezt tette azért a bicikliért

amit a minap kapott.

Felpattant a nyergébe,

elindult jó messzire.

Még nem tudta hová tart,

de kifogott egy zivatart.

Nem is akár milyet! Hó szitált az égből.

Szállhatott is le, nyeregből.

Így aztán Peti nem ment tovább,

haza indult inkább.

Majd útra kél tavasszal,

ha a hó már nem marasztal.

Addig is, itt a játszótér,

amíg még tart a zord tél!