Igazgyöngy harmat
nekem csillog a fényben
fázom, ölelj át!
Amit én látok,
azt te nem értheted meg!
Ilyen az ember.
Didergős reggel
a megdermedt táj eltünt.
Itt az ősz ismét.
A csillagtenger
vászonra álmodott éj
repülök vele.
Mily csodás mind az
miben hiszel, csak akard
s máris a tied!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése