Mint fáradt gyermek, aki kimerülten megpihen
A Nap lassan lenyugszik, a hegyek mögé billen.
Koronája még megcsiklandozza az ég alját,
huncut mosolyával még beköszön, s narancs haját
borzolja a vörös felhők végtelen tengerében.
A Nap lassan lenyugszik, a hegyek mögé billen.
Koronája még megcsiklandozza az ég alját,
huncut mosolyával még beköszön, s narancs haját
borzolja a vörös felhők végtelen tengerében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése