2011. április 16., szombat

Haikuk



fülembe súgtál

hangtalan szólt szavad, de

így is bennem vagy


halomba állnak

a reménytelen álmok

még élek talán


egy madárka szól

a csendbe hasít hangja

megint tavasz van


még jeges szél fúj

s hó virít, de a szívem

lassan felenged


kormos kéményből

egy kéz nyúl az ég felé

felhőket érint


reped a kék ég

cikk-cakk vegyül beléje

vihar közeleg.


képek a falon

lógnak hallgatag szűken

keretbe szabva


kukás autó

zajára ébredek fel

itt a kedd reggel


talpam alatt száz

kavics sír fájdalmasan.

nekem szól szavuk


ébred a város

dudálnak az autók

megint egy új nap

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése