fülembe súgtál
hangtalan szólt szavad, de
így is bennem vagy
halomba állnak
a reménytelen álmok
még élek talán
egy madárka szól
a csendbe hasít hangja
megint tavasz van
még jeges szél fúj
s hó virít, de a szívem
lassan felenged
kormos kéményből
egy kéz nyúl az ég felé
felhőket érint
reped a kék ég
cikk-cakk vegyül beléje
vihar közeleg.
képek a falon
lógnak hallgatag szűken
keretbe szabva
kukás autó
zajára ébredek fel
itt a kedd reggel
talpam alatt száz
kavics sír fájdalmasan.
nekem szól szavuk
ébred a város
dudálnak az autók
megint egy új nap
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése