2014. március 4., kedd

Énekelj kismadár!



Reggel madárcsicsergésre ébredek.
Végtelen trillára, mi messze száll,
 messze a ködös tájra.

Kinézek, s keresem a kék eget, 
de csak szürkét látok, nagy fellegeket. 
Hiányzik még a tavasz bája.

Még nem szikrázó kék az ég, 
s hiányzik a pompás rét.
Nem omlik rád a sziromeső ha fa alá állsz.
De ha csendben figyelsz, s türelmesen vársz,
érzed a virágok illatát, s a nap langyos sugarát.

Még itt lopakodik a tél, 
még néha settenkedve útra kél.
Még egyszer-egyszer erőre kap,
de már közeledik a nap,
mikor végleg elköszön, 
s helyére jő' a virágözön.

Énekelj hát kismadár! 
Csald ki a tavaszt a tél béklyója alól,
dobja el végre csúf köpenyét, 
s öltse magára színpompás selymét, 
mely oly szép és  finom, mint a legdrágább kelme,
s oly értékes, mit emberi elme
fel sem foghat tán!
Hát énekelj! Énekelj tovább, kismadár!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése