2013. február 16., szombat

Fény-csepp




Valahol messze ég és Föld között
A fény szivárvánnyal ütközött.
S eggyé válva kéz a kézben
Szétszóródtak a végtelenben.

A fény gyorsan terjedt, befedett mindent,
mint selyemtakaró az alvó meztelent.
Oly szép volt, előkelő és kecses,
amilyet az ég mindig is keres.

Meghatódott a végtelen kék ég,
Ilyet nem látott sohasem még
Fent a magasban felhők gyűltek
S a látóhatár szélén könnyek ültek.

Az ég, csak sírt-sírt csendesen
S ami leesett összegyűlt rövidesen.

Egy gyermek meglátta, kezébe vette
Csodálta szépségét, hát magával vitte

Így a fény, mint örök üvegcsepp itt maradt velünk.
S megkaphatjuk mi is, ha kinyújtjuk kezünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése