Időkapszula- részlet

– Mikor lesz hát? – kérdezte a kopasz.

– Négy nap múlva, a vacsora után – mondta a másik.

– Az útját már eldöntötte, de hogy azzá legyen, aminek rendeltetett, fel kell támadnia!

– Istennek ez semmiség! – feleselt a fekete hajú.

– Isten tán elfeledte fiát, hisz oly útra engedte, ahol ingoványos a talaj! S ne feledd, mit mondott a menyegző után: „Ti fogjátok majd kezem, s vezettek engem atyám elé, s ti lesztek azok is, kik majd feltámasztjátok lelkem, hogy élhessen bűntelen!”

– Mit jelent mindez?

– Azt, Jakab, hogy amit Arimathiai József mondott, úgy lészen! Ezen egy kicsit rágódtak, és látszott, aggodalom tölti el szívüket.

– És ha nem sikerül? – idegeskedett a fekete hajú.

– Akkor, Júdás, Jézus Simon sorsára jut, és egy lesz azok közül a tanítók közül, akik járják e világot.

– Jakab! Ő a Megváltó ezt tudjuk, és istenemre mondom – már megbocsáss, Uram! –, (felpillantott az égre) láttam mi mindent tett, és mi mindent vitt végez! Önmagát is megmenti, és így lesz ő a Messiás!

– Nem akarja megmenteni éltét! Halni akar, hogy bűneink vele hulljanak a sírba, s mint Simon nem támadt fel, ő fel fog, így beteljesedik akarata!

Amint ezt mondta, a domb felől folyamatos beszéd hallatszott, és a nép halk duruzsoló „válasza” imitt-amott felelt a tanokra. A két férfi még beljebb lépett, hőseink pedig úgy mentek utánuk, mint árnyék oson az ember után.

      Jakab szólt újra:

– A római? Ő mit mondott?

– Ott lesz, József megfizette rendesen.

– A nők?

– Semmit sem tudnak.

– Ki van még?

– Az anyja, és Mária.... De ők nem tudhatják…

– És a gyermek?

– Józsefnek rá is gondja lészen!

– Hát meg vagyunk? Készen állunk?

– És az Úr, ki kegyesen vigyáz ránk.

– Irgalmas az ég….

– …s irgalmas az Isten… – mondták, és visszatértek a többiek közé.

      Szél támadt a fák között, és meghajlította az ágakat.