2012. november 4., vasárnap

Időkapszula- részlet







– Mikor lesz hát? – kérdezte a kopasz.
– Négy nap múlva, a vacsora után – mondta a másik.
– Az útját már eldöntötte, de hogy azzá legyen, aminek rendeltetett, fel kell támadnia!
– Istennek ez semmiség! – feleselt a fekete hajú.
– Isten tán elfeledte fiát, hisz oly útra engedte, ahol ingoványos a talaj! S ne feledd, mit mondott a menyegző után: „Ti fogjátok majd kezem, s vezettek engem atyám elé, s ti lesztek azok is, kik majd feltámasztjátok lelkem, hogy élhessen bűntelen!”
– Mit jelent mindez?
– Azt, Jakab, hogy amit Arimathiai József mondott, úgy lészen! Ezen egy kicsit rágódtak, és látszott, aggodalom tölti el szívüket.
– És ha nem sikerül? – idegeskedett a fekete hajú.
– Akkor, Júdás, Jézus Simon sorsára jut, és egy lesz azok közül a tanítók közül, akik járják e világot.
– Jakab! Ő a Megváltó ezt tudjuk, és istenemre mondom – már megbocsáss, Uram! –, (felpillantott az égre) láttam mi mindent tett, és mi mindent vitt végez! Önmagát is megmenti, és így lesz ő a Messiás!
– Nem akarja megmenteni éltét! Halni akar, hogy bűneink vele hulljanak a sírba, s mint Simon nem támadt fel, ő fel fog, így beteljesedik akarata!
Amint ezt mondta, a domb felől folyamatos beszéd hallatszott, és a nép halk duruzsoló „válasza” imitt-amott felelt a tanokra. A két férfi még beljebb lépett, hőseink pedig úgy mentek utánuk, mint árnyék oson az ember után.
      Jakab szólt újra:
– A római? Ő mit mondott?
– Ott lesz, József megfizette rendesen.
– A nők?
– Semmit sem tudnak.
– Ki van még?
– Az anyja, és Mária.... De ők nem tudhatják…
– És a gyermek?
– Józsefnek rá is gondja lészen!
– Hát meg vagyunk? Készen állunk?
– És az Úr, ki kegyesen vigyáz ránk.
– Irgalmas az ég….
– …s irgalmas az Isten… – mondták, és visszatértek a többiek közé.
      Szél támadt a fák között, és meghajlította az ágakat. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése