Nő a sziklán (részlet)

Port St’ Mary rendőrőrsén csend honolt, mint mindig. 
Az álmosító délelőttöt még Nick ásítozása sem zavarta meg. A százados tartotta a frontot, mert a kapitány épp Douglas-ban volt „pofaviziten” ahogy ő hívta. Nick már nyolc éve dolgozott az őrsön, és ez idő alatt csak két kirívó est történt. Az egyik Paul Mc’Daballo autó lopása, amiről később kiderült, hogy nem is lopták el, csak az öreg kártyán eljátszotta, s erről az alkohol mámor miatt teljesen megfeledkezett. A másik Sarah Burgington nevéhez fűződik, akit fényes nappal raboltak ki, St Mar kikötőjében. Londonból jött suhancok követték el a gaztettet, de százszor is megbánták, mert menekülésük útvonala egybe esett Sarah bátyának Joe útvonalával. Így még mielőtt elinalhattak volna, már el is kapták őket.Így hát Nick jó okkal gondolta, hogy nem fog jelentősebb dolog történni ezen a napon sem. Meg aztán miért pont akkor történne, mikor nincs itt a parancsnok?Két ásítás között kávét kortyolt, és lapozott egyet az újságjában. Épp újabb adag feketét akart feltenni, mikor Karl Harris robbant be az ajtón.-      Nick! Nick! Niiick!! – üvöltötte teli torokból.
-      Jesszusom, Karl! A szívinfarktust hozod rám! Már megint mi van? Nem harapnak a halak, vagy mi van? – hangja némi gúnyt kölcsönzött.
Nem hiába. Karl köztudottan kissé habókos volt. Látott már ufót, meg különös hangokat hallott kiszűrődni Silvia Kovas házából, sőt volt hogy magát az amerikai elnököt látta a kávézóban iszogatni Sam Ferreday-el. Természetesen minden alkalommal kiderült, hogy tévedés áldozatává vált. Az ufó egy fényes csillagnak bizonyult a furcsa hangok Silvia házából új kedvesének voltak köszönhetőek, és az elnök sem az elnök volt, csak egy fickó, aki erős túlzásokkal mondható Obama hasonmásának.-      Nick! Egy halott nő van a sziklán! Kint a világítótoronynál! – hadarta egy szuszra.
-      Mi? – hitetlenkedett a hadnagy.
-      Egy nő, ha mondom! Ben sehol sincs, tárva-nyitva a torony. Keréknyomok a parton, a hulla meg lent az ördög-sziklán…
-      Aha – hitetlenkedett a rend őre – és ki tette oda? Tán az ufók? – nevetett gúnyosan. A halász arca elfelhősödött.
-      Egy nő hullája van ott, ha mondom! – erősködött tovább – Emeld meg a hízott segged Nick, és nézd meg magad, ha nem hiszel nekem!
A hadnagy kelletlenül állt fel, és még kelletlenebbül rikkantotta el magát:
- Mike! Kinézek a toronyhoz! Ha a parancsnok keres, mondd meg neki, hogy helyszíni szemlét tartok.
-      - Mit tartasz főnök? – kérdezte Mike olyan megdöbbenve, mintha azt mondták volna neki, hogy a Dalai Láma jön hozzájuk ötórai teára.
-      Helyszíni szemle! – mondta kissé hangsúlyosabban – tudod, mikor kimegyünk a bűnügyi helyszínre és rögzítjük a nyomokat.
-      Aha – mondta nem túl nagy meggyőződéssel Mike – és mivel rögzíted főnök?
-      Mivel én vagyok a helyettes tiszt, te tökfej!  - kiáltotta türelmét vesztve a hadnagy – Tartsd a frontot, vedd fel a telefont, és minden fontos eseményt írj fel! Világos?
-      Világos főnök!
-      Remélem is – mondta, fejére tette kalapját és elindult kifelé. Az ajtóból visszafordult és így szólt:
-      És ne zabáld fel az összes croassant! – Mike egy mozdulattal a fiókba süllyesztette a dobozt, melyben számtalan sütemény várta szomorú sorsát.
-      Nem én, főnök – rebegte, de ahogy becsukódott az ajtó, maga elé vette és kaján vigyorral az arcán nézett velük farkas szemet.