2012. április 7., szombat

Duna - parti történet



Messze nyugaton, vagy messze északon,
ahonnan távol volt a meleg otthon,
s ahol magára maradt az ember lánya,
tanulni indult két szertelen fránya.

Egyik a Bakonyból, másik a Bükkből,
s bár más-más környezetből,
mégis hamar rájöttek,
hogy ők valamiért egyek.

Tanultak ezt, tanultak azt, cél volt a tudás
első nap lett lett belőle boltba futás.
Pocsék az étel, tanárúr engedjen ki,
jóllakni holnap sem fog senki!

A reggeli kevés, az ebéd túl sós,
jó hogy maradt Rákóczi túrós!
Ha meg épp jó volt a kaja
Hajni „szól”: Dobd a táskádba Era!

Duna-pati séta, a semmin túl
a tavaszi szél teljes erőből fúj.
A tajtékos vízben kacsák evickélnek,
küzdenek az elemekkel, látszik félnek.

Fúj a szél, hajlanak az ágak
Amott kajakosok egymásra várnak.
Néhány fotó előttük, mögöttük, utánuk,
Menjünk vacsorázni, már csak ránk várnak!

Eljő az este, sötét az aula
leoson a két Donna Paula.
Üzenetet írnak, a távoli kedvesnek,
de egyikük se gondolja, a válaszon nyeldesnek.

Utolsó nap reggel jön a felismerés
Ma vizsga és aztán kész!
Izgatottan ültek a terembe
mint üregi nyúl a verembe.

Aztán végre elkezdődött, nézték a kérdést
ez vicc talán vagy sértés?
Néhány pillanat, elindulnak a kerekek.
Kész vagyunk, levizsgáztunk gyerekek!

Eljött a búcsú perce, vége a három napnak,
De a szomorúság mellé, örömöt is kaptak.
Rátaláltak egy igaz barátra, s ha nagy is a táv
megold mindent majd a T-mobil és a Matáv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése