2012. április 9., hétfő

Ébredés



Úgy ébredtem,
mint lusta hajnali fény a kertek alján.
Pillám alá már be-be szűrődött 
az első merész kora napsugár.
Éreztem, 
hogy lehunyt szememen át felmelegít,
s lustaságom nyújtózásba kényszerít.
Kinyitottam szemem,
magamba szívtam a tavasz fényét, 
s kedvesem érintését.
Ő is ébredt, 
csendesen simult,
csókot lehelt gyűrött arcomra.
S álmosságom messzire űzve, 
hozzá bújva köszöntöttem az ébredő reggelt...
Az összehúzott függöny-ráncok mögött
a reggel lassan győzött,
s míg a fény-árnyék játék bekúszott ágyunkra,
madárdal csendült fel, 
s narancsos meleg bújt mellénk.
Oly jó még kicsit összebújva
éhezőn várni a Nap fényét...
s mire átveszi az uralmat, 
ég és föld között,
s mire betölti a szobát meleg selymes palásttal,
felébredünk,
kétkedőn, 
ráérőn, 
mint a felhő mögül előtörő
hajnali fénysugár.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése