Ébredés

Úgy ébredtem,

mint lusta hajnali fény a kertek alján.

Pillám alá már be-be szűrődött 

az első merész kora napsugár.

Éreztem, 

hogy lehunyt szememen át felmelegít,

s lustaságom nyújtózásba kényszerít.

Kinyitottam szemem,

magamba szívtam a tavasz fényét, 

s kedvesem érintését.

Ő is ébredt, 

csendesen simult,

csókot lehelt gyűrött arcomra.

S álmosságom messzire űzve, 

hozzá bújva köszöntöttem az ébredő reggelt...

Az összehúzott függöny-ráncok mögött

a reggel lassan győzött,

s míg a fény-árnyék játék bekúszott ágyunkra,

madárdal csendült fel, 

s narancsos meleg bújt mellénk.

Oly jó még kicsit összebújva

éhezőn várni a Nap fényét...

s mire átveszi az uralmat, 
ég és föld között,

s mire betölti a szobát meleg selymes palásttal,

felébredünk,

kétkedőn, 

ráérőn, 
mint a felhő mögül előtörő

hajnali fénysugár.

Húsvét

Régen húsvétkor az volt a szokás,

hogy az asztalra került sok piros tojás.

Fiúk jártak házról-házra

szép lányokra rátalálva.

A víz mellé ékes verset szóltak,

a lányok tojás festettek, díszt rajzoltak.

Sült a kalács, főtt a sonka

asztalon várt a csípős házi torma.

Ma már a fiúk csak azért locsolnak,

hogy szert tegyenek némi pénzmagnak.

A víz már abszolút nem trendi,

drogériába kell parfümöt venni.

A tojás ára az egekbe szökött

hiába kotor Mari néni a tyúkok között.

Némi sonka elkél még az asztalon,

sütemény is csak kisebb halom.

Bár az évek alatt változott a szokás

van hol még virít némi piros tojás.

S a Húsvét akkor is ünnep marad,

ha a tárcánkban csak kevés pénz marad.

Duna - parti történet

Messze nyugaton, vagy messze északon,

ahonnan távol volt a meleg otthon,

s ahol magára maradt az ember lánya,

tanulni indult két szertelen fránya.

Egyik a Bakonyból, másik a Bükkből,

s bár más-más környezetből,

mégis hamar rájöttek,

hogy ők valamiért egyek.

Tanultak ezt, tanultak azt, cél volt a tudás

első nap lett lett belőle boltba futás.

Pocsék az étel, tanárúr engedjen ki,

jóllakni holnap sem fog senki!

A reggeli kevés, az ebéd túl sós,

jó hogy maradt Rákóczi túrós!

Ha meg épp jó volt a kaja

Hajni „szól”: Dobd a táskádba Era!

Duna-pati séta, a semmin túl

a tavaszi szél teljes erőből fúj.

A tajtékos vízben kacsák evickélnek,

küzdenek az elemekkel, látszik félnek.

Fúj a szél, hajlanak az ágak

Amott kajakosok egymásra várnak.

Néhány fotó előttük, mögöttük, utánuk,

Menjünk vacsorázni, már csak ránk várnak!

Eljő az este, sötét az aula

leoson a két Donna Paula.

Üzenetet írnak, a távoli kedvesnek,

de egyikük se gondolja, a válaszon nyeldesnek.

Utolsó nap reggel jön a felismerés

Ma vizsga és aztán kész!

Izgatottan ültek a terembe

mint üregi nyúl a verembe.

Aztán végre elkezdődött, nézték a kérdést

ez vicc talán vagy sértés?

Néhány pillanat, elindulnak a kerekek.

Kész vagyunk, levizsgáztunk gyerekek!

Eljött a búcsú perce, vége a három napnak,

De a szomorúság mellé, örömöt is kaptak.

Rátaláltak egy igaz barátra, s ha nagy is a táv

megold mindent majd a T-mobil és a Matáv.