A tél kopogtat az ablakon.
Hallom, hogy fagyott ujjával,
karcol az üvegen.
Jeget vág.
Havat szór, szitál az ég,
süvítve fúj a metsző szél.
Tépi a fákat.
Esztelen.
A kályha mellett vacogok,
majd megfagyok.
Egyedül.
Már nem emlékszem arra,
milyen volttélben, parazson járni.
Dacolni a faggyal, s hideggel, mert
minden reggel adtál, meleget szívemnek.
Most hideg s fagyos.
Azzá tetted...
Nem szeretek fázni, utálom a telet.
A tavasz kell nekem, mi megmelenget.
A tél lassan elvonul, s holnap tán
jön a tavasz.
De már nélküled.
(2006.04.06)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése