2011. március 22., kedd

Tavaszváró



A tél kopogtat az ablakon.

Hallom, hogy fagyott ujjával,

karcol az üvegen.

Jeget vág.

Havat szór, szitál az ég,

süvítve fúj a metsző szél.

Tépi a fákat.

Esztelen.

A kályha mellett vacogok,

majd megfagyok.

Egyedül.

Már nem emlékszem arra,

milyen volttélben, parazson járni.

Dacolni a faggyal, s hideggel, mert

minden reggel adtál, meleget szívemnek.

Most hideg s fagyos.

Azzá tetted...

Nem szeretek fázni, utálom a telet.

A tavasz kell nekem, mi megmelenget.

A tél lassan elvonul, s holnap tán

jön a tavasz.

De már nélküled.

(2006.04.06)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése