Gyermekként nem tudjuk,
hogy egyszer könnyek nélkül is sírunk,
s úgy hiányzik majd egy szó, vagy csak egy mozdulat,
mit csak ő adhat.
Gyermekként oly természetes az,
hogy vele jön a tavasz,
hogy nyáron virág nyílik s ősszel levél hull,
hogy mikor egy élet elmúl
minden más lesz.
Úgy számolod az éveket
mikor ő elment.
Egy év, kettő, három,
Tavaly múlt nyáron..
Nem, már két éve
és még mindig úgy fáj az emléke.
Gyermekként minden oly szép,
tiszta csillogó a kép.
És nem gondolunk arra, hogy egy nap
nélküle lesz holnap..
És mégis.. ha bajban vagy őt hívod újra
hogy segítsen fel a helyes útra.
S ő megteszi, mert ott van veled
láthatatlanul is fogja kezed.
