2015. szeptember 1., kedd

Éji fátyol




Éjfél van, csend honol a városon,
a redőny-szemek mögött szunnyad a nép
valahol messze már a hajnal oson
de én nem alszok, ébren tart ez a kép.

Szél sem rebben, oly hallgatag 
mint szunnyadó kisded álom idején.
a csillagtenger betakarja, mint a zuhatag
a sziklát  a patak mentén.

Tücsök zenél valahol, szorgosan ciripel
Számolom hányszor szól..lassan pillám rebben.
az álom hátára vesz, s elcipel,
Mögöttem az éj fátyla lebben.
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése