2013. április 13., szombat

Katica-dal







Tavaszi eső esik, koppan cseppje a leveleken,
gomba alatt az eső elől egy katica megpihen.
Ázva-fázva kuporog, vizes minden porcikája
az eső teljesen eláztatta, vizes lett a ruhácskája.

Kis szárnyait rebegteti, szárítaná, ha tudná,
de az eső egyre jobban hull, hát inkább hagyná.
Leül a fűbe, türelmesen várakozik,
Közben, hogy ne unatkozzon, így dudorászik:

„Napocska bújj elő, elázik a szárnyam,
s vizesen nem repülhetek messzire bátran.
Napocska bújj elő, melegíts fel engem,
elég volt az esőből, engedj elmennem!
Vár otthon a család, nem tudják, hol vagyok
Ázok-fázok, mindjárt rögvest megfagyok!”

S láss csodát, elállt az eső, kisütött a nap.
A kis katica boldogan újra szárnyra kap.
Sietve haza röppent, várták már nagyon,
S nagyon örült, hogy túl van a vizes kalandon.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése