2012. október 21., vasárnap

Harmatcsepp



Az őszi fákon kis vízcsepp ül
Harmatba bújva az ág végére gyűl
Lassan folyik végig, nem kell sietnie
van még egy csöppnyi kis ideje.

Ha végére ér, körülnéz, majd vár egy kicsit
hátha jön még harmat-társ ki felvidít.
Majd ha kövérre hízott, és nem bírja tovább
Elengedi az ágat, csöppen alább.

Ég és föld között zuhanva a semmibe
Alakját mégis hűen megőrizve
Dacolva széllel, köddel, reggeli hideggel
Lecsöppen a fűre, hűvös közönnyel.

Ott az avarban aztán összegyűlik,
mint hegyről lezúgó kis patak, megnyugszik.
Csillog a reggel sápadtas napfényében,
dacol vele, míg el nem viszi innen.

Egyszer talán itt, talán máshol
Felbukkansz a fenti világból
Ágra csöppensz vagy tán párkányra,
vagy egy kacagó kislány nyakába?

Őszi ékkő, gyönyörű kis vízcsepp
napfénnyel, köddel dacoló
újra meg újra égbe vágyó
harmatcsepp, te vagy a legszebb!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése